A Moebius Rajziskola oktatói művészeti tábort szerveznek a Kelenhegyi úti műteremházban. A tíz éve működő rajziskola először szervez nyári tábort. A rajzoktatás alternatív módszereiről és a kollektív alkotómunkáról beszélgettem a tábor két művész-oktatójával, Korodi Lucával és Gajzágó Donátával.
Muskovics Gyula: Miben különbözik a nyári tábor az általatok vezetett rajziskolától?
Gajzágó Donáta: A rajziskolának két pillére van: a hagyományos értelemben vett rajzoktatás, és emellett időnként vannak wokshopok, melyeknek az a célja, hogy egy közösségi alkotást hozzunk létre, amit nevezhetünk akár kollektív műnek. Ezeknek is van egyéni kutatómunka része, és az változik át közösségivé. Azt tartjuk szerencsésnek, ha egy időben mindkét iránnyal foglalkozunk. A tábor abban különbözik az évközi munkától, hogy míg a rajziskola heti egy-két alkalmat jelent, ez egy mindennapos dolog. Itt együtt él egy csapat öt napig, együtt ebédelünk, kimegyünk dumálni… Olyan lesz, mint egy klub.
Muskovics Gyula: Kiknek szervezitek a tábort?
Korodi Luca: 14 éves kortól bárki jöhet, akinek hiányzik az életéből a kreativitás megélése, legyen akár felnőtt vagy olyan kamasz, aki valamilyen kreatív vagy művészeti ággal szeretne foglalkozni, de tanácstalan abban, hogy milyen irányba induljon el. Minél több korosztály van, annál izgalmasabb, és annál több tudás adódik össze. Mi festők vagyunk, de több irányból várunk jelentkezőket. Rajzról, animációról, fotóról és mozaikról is szó volt, de ez a jelentkezőktől függ. Egy-egy táborban 10-15 fővel számolunk.
Muskovics Gyula: Hogyan képzeljük el a tábor egy napját, milyen munkamódszert alkalmaztok?
Korodi Luca: Minden hétnek lenne egy mottója, amit közösen találunk ki, és erre épül majd fel a heti együtt dolgozás. Négyen vagyunk gyakorló képzőművészek: Komoróczky Tamás, Haász Katalin, Gajzágó Donáta, Korodi Luca, és minden csapatra jut majd egy tanár, aki moderálja a munkafolyamatokat. Kimegyünk helyszínekre, és a közösen kitalált témákhoz anyagokat gyűjtünk, megfigyeléseket végzünk. A nap végén van egy összegzés, újragondoljuk a témákat. Az ötnapos munkának egy közös mű, kiállítás, tehát egy esemény lesz a végterméke vagy itt a műteremben vagy a Defo Laborban.
Gajzágó Donáta: Fontos, hogy a közösen kitalált mottó vagy váz egy folyamatosan alakítható történet legyen. Az alkotói gondolkodás az önállóságra épül, és erre szeretnénk rávezetni ezt az ideálisan teljesen vegyes társaságot. Az egyéni útkeresés mellett azonban a közösségiségnek is nagy szerepe van, mert megtanít bennünket arra, hogy saját elképzeléseinket ne féltsük. Mivel több műfaj van, az is jó lenne, ha a hét végére születő közös mű egy intermediális mű lenne, melynek tulajdonképpen mi is a részévé válunk, és így a diákok könnyebben tudnak tőlünk tanulni. Lehet végezni gyors asszociációs játékokat is, ami segíti az alkotáshoz szükséges önfeledt állapot elérését. Ez ki van próbálva, korábban is működött.
Korodi Luca: Még a leghagyományosabb technikák elsajátítása is terápikus hatású lehet. Mi ezeket egy konkrét témára fűzzük fel, aminek mindenképpen lesz eredménye, s ez önbizalmat ad a diákoknak.
Muskovics Gyula: Erdély Miklós művészetpedagógiai tevékenysége a mai napig meghatározó. Szerinte a kreativitást úgy kell értelmezni, hogy „a megadott struktúrán belül az egyéni invenció mindig mint közösségi teljesítmény csapódjon ki”. Mit jelent számotokra a kreativitás?
Gajzágó Donáta: Erdély tanítási ötleteit nagyon inspirálónak találom, mert állandóan azzal foglalkozott, hogyan lehetne kizökkenni a hagyományos rajzolásból. A tömeges rajztanítás sehova nem vezet. Úgy érzem, neki is ebből volt elege. Olyanok jelentkezését is várjuk, akik művészeti iskolákba, egyetemekre jelentkeznek, és ez az ő szempontjukból nagyon fontos. Van egy ellentmondás ugyanis a felvételi és kreativitás között: ha meg kell felelni valaminek, az a kreativitás halála. Azért csináljuk a workshopokat és a nyári tábort is, hogy visszahozzuk a diákok lelkesedését, amit a teljesítménykényszer elvesz. Ugyanakkor az is fontos, hogy a kreativitás nem a képzőművészet tulajdona, inkább egy szemlélet, megoldóképlet. Az újításra való készséget fejlesztjük, és ezt az élet bármely területén lehet hasznosítani. Tök mindegy, hogy művész, cukrász vagy pék leszel.
Korodi Luca: Abban szeretnénk segíteni nekik, hogy észrevegyék és megtanulják megfigyelni azt a környezetet, amelyben élnek, továbbá higgyék is el, hogy ezt ők maguk alkotják. A táborban társadalmi problémákkal is lehet foglalkozni, és fogunk is.
Muskovics Gyula: Más rajziskolák is indítanak nyári tábort. A GYIK Műhely például immáron két éve szervez ilyen foglalkozásokat a Magyar Nemzeti Galéria épületében, ami vélhetőleg egy egészen más műfaj. Mennyiben nyújt más élményt egy olyan tábor, mint amilyet ti is szerveztek. Láttok a Moebius táborához hasonló törekvéseket?
Gajzágó Donáta: A GYIK Műhely tudtommal egy másik korosztállyal foglalkozik, egyfajta „kreativitást még megőrző munkát” végez. A mi munkánk inkább egy “újra-előhívó tevékenység”, ahol a témaválasztások is a fiatal felnövők érdeklődési területeit célozza meg és dolgozza fel, hiszen együtt találjuk ki az elejétől a végéig az egész projektet. Nem ismerek hasonló nyári tábort, de ez nem jelenti azt, hogy nincsen…
Korodi Luca: A Moebius tábora nagyobb hangsúlyt fektet a gondolati megjelenítésre. A technikai eszközök ennek a szolgálatába lesznek állítva. A szándék, hogy valamit szeretnénk kifejezni, szolgáltat ürügyet a különböző technikák megtanulására, kipróbálására.
Muskovics Gyula: Milyen új kihívásokkal kell szembenéznie azoknak, akik végül bekerülnek valamelyik művészeti egyetemre? Ti, akik tanítotok is, milyen megélhetési lehetőségeket láttok fiatal művészek számára?
Gajzágó Donáta: Az alkotás mellett sokan választják az alkalmazott pályát vagy a tanítást. Sokoldalúnak kell lenni, és a több dolog így összeadódik. Nem csak politikailag, hanem gazdaságilag is nehéz helyzetben van a művészet. A technikai, módszertani ismeretek elsajátítására éppen ezért van nagy szükség. Ezek ismeretében az ember túl tudja élni a nehéz időszakokat.
